Újra meg újra felbukkan az életemben a csicsóka. Egyébként az ex-férjem egyik nagy kedvence, és szerintem sem kellene elmenni mellette, mert segít változatosabbá tenni az étrendet.

Többnyire csak beleteszem valamibe plusz egy íznek, de a volt férjem annyira szerette, hogy kitaláltam belőle egy egyszerűen elkészíthető főzeléket. Mivel minden ősszel megcsináltam párszor, így én is rászoktam.

Általában nyugis napokon készítem el, ilyenkor a hangulatomhoz illő zene sem túl kemény vagy pörgős. Válassz valami nyugisat, esetleg valami elszállósat, mint a Radiohead vagy a Massive Attack.

Hozzávalók: hagyma, csicsóka, egy közepes burgonya (ízfokozó helyett), juhtúró, só, bors, babérlevél.

Elkészítés: A csicsókát nem kell megpucolni, csak fogj egy kefét és sikáld le róla a földet. A héja vékony és ehető, vegyszerezni sem szokták. Ráadásul olyan hülye alakja van, hogy csak kínlódás meghámozni. Összességében a táp úgy készül, mint egy szimpla krumplifőzelék, de a végeredmény egészen más lesz.

A felaprózott (nem kell túl apróra vágni) hagymát dinszteld meg egy kis olajon, dobd hozzá a kockára vágott csicsókát és a krumplit, sózd és borsozd meg, tégy bele két babérlevelet, azután öntsd fel annyi vízzel, hogy a cucc négyötödéig érjen. Magyarul, a juhtúró kivételével pakolj össze mindent a fazékban és önts alá vizet. Tényleg ilyen egyszerű.

Néha forgasd meg és esetleg fedd is le, hogy azok a darabok is megfőjenek, amelyek nem kerültek víz alá. Az igazi kraft akkor jön, amikor megfőzted a cuccot (ha a krumplidarabok megpuhultak). Keverj bele juhtúrót ízlés szerinti mennyiségben. Elég intenzív az íze ahhoz, hogy mindenkire rábízzam a mennyiséget; használjátok, ahogy szeretitek.