'96-ban Iggy Pop eljött a Szigetre. Hatalmas bulit csaptunk, jött minden haver, és mire a Nagy Gyík (csak így neveztük Iggyt) színpadra került, már napok óta csak sörön éltünk. A lejmolt pénznek lőttek, de valahogy mindig összejött annyi, hogy jusson egy újabb sörre.

Ekkor jött Stu. Vége lett a koncertnek, és a srác (a mai napig nem tudjuk, hogy honnan jött) előhúzott három doboz kaját a táskájából, mintha azokkal lett volna kitömve. Odanyújtotta az egyiket és azt mondta: „Máj csikön sztyú”. Púpos tett egy szalonképtelen megjegyzést arról, hogy a „csikön” az „csikken” és csirkét jelent, de mivel eddig terjedt a tudományunk, fogalmunk sem volt, hogy a srác mit akart mondani. Ma már régóta tudom, hogy a tápot nevezte meg, de a lényeg, hogy mi meg elbecéztük őt Csirkemáj Stu-nak.

Az alábbi recept valójában egy egyszerű csirkepöri, de ha megdobod azzal a plusszal, amit Stu cuccából véltem kiérezni, nagyon hamar elveszíti az „egyszerű” jelzőt.

Hozzávalók: kockára vágott csirkehús, 1 fej felkockázott vöröshagyma, olaj, mustár, só, bors, pirospaprika, mustár, kakukkfű.

Elkészítés: Tégy a lejátszóba egy Iggy Pop és/vagy Stooges lemezt. (Ehhez a táphoz én általában az elsőt dobom be és együtt üvöltöm a hangszórókkal, hogy „I wanna be your doooooog”.) Pirítsd meg a hagymát olajon, és ha már kezd sült illata lenni, dobd bele a csirkét, boríts bele ízlés szerint sót, borsot meg egy nagy adag pirospaprikát. Kevergesd össze az egészet, hogy a fűszeres hús piruljon egy kicsit. Ne süsd meg, csak kezdjen el fehéredni, és akkor önts rá annyi vizet, hogy ne lepje el. Amikor a víz felét elfőtte, a maradék általában besűrűsödik egy kicsit. Ekkor beledobhatsz egy evőkanál mustárt, meg szórj bele némi kakukkfüvet, keverd össze és leveheted a tűzről. Bármilyen körettel jó, én sokszor csak a saját kenyeremmel eszem.