A rendszeres olvasóim már tudhatják, hogy szeretek leegyszerűsíteni dolgokat. A pörköltjeim is csak vázlatosan igazodnak a klasszikus receptekhez, és ha nincs kedvem, akkor nem ízesítem őket paradicsommal és paprikával.

Az alábbi recept afféle hagyományos reformétel. Egyrészt totálisan húsmentes, másrészt mégis a pörkölt ízét idézi fel.

A főzéshez egy White Stripes lemezt javaslok.

 
Hozzávalók: kockára vágott vöröshagyma, nagykockára vágott cékla, egy-két szem felkockázott krumpli, só, bors, pirospaprika, +1 zöldfűszer.

Elkészítés: Pirítsd meg a hagymát bő olajon, azután öntsd hozzá a kockára vágott céklát és burgonyát. Szórd meg jó erősen pirospaprikával, ízlés szerint sóval és borssal, azután megforgatva pirítsd össze az egészet. A pörkölt akkor a legjobb, ha kicsit tényleg megpörkölöd a hozzávalókat a pirospaprikával együtt. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy oda kell égetni, de ha egy kicsit lesül, attól eleinte csak ízletesebb lesz.

Ha pirult valamennyit és már nagyon jó az illata, akkor önts alá valamennyi vizet és szórd bele a választott zöldfűszert, például kakukkfüvet vagy tárkonyt. A vízzel vigyázz: nem leves lesz, és a pörkölt többnyire úgy a legjobb, ha részben fő, részben párolódik az anyag. Tehát nagyjából az edényben lévő cucc feléig öntsd fel és fedd le kicsit. Ha kell, a végén vedd le a fedőt és főzz el valamennyi levet, inkább csak sűrű szaft maradjon a lényeg körül. Ehhez kell némi gyakorlat, a sokadik pörköltnél már biztosan nem kell majd gondolkodnod rajta.

Változatok: Feldobhatod a céklapörköltet fokhagymával, mustárral, juhtúróval vagy épp száraz vörösborral. Ez utóbbit egy az egyben használhatod a víz helyett a felöntésre. Fél decinél több általában nem kell belőle, mert nem szabad annyit önteni alá, hogy azután eluralja az étel ízét – ellenben a boros szaft könnyen szerelembe ejthet.