A csili titkos szenvedélyem. Nőként nem bírok sok erőset enni, sőt, engem valahogy mindig „kétszer” csíp, de időnként nagyon megkívánom. Bár ilyenkor mindig tűznyelőnek érzem magam, taknyom-könnyem egybefolyik, de legyűröm és élvezem a felszabaduló boldogsághormonok hatását.

Azonban, a csilipaprikák önmagukban sem nem ehetőek, sem nem állnak el. Tehát fel kell dolgozni őket, ami egyébként nagyon egyszerű. Csak az a fontos, hogy utána kivételes alapossággal moss kezet és nehogy közben a szemedbe nyúlj.

Jah, és természetesen hallgass mellé egy Tito & Tarantula lemezt!



Hozzávalók: csilipaprika, só, olívaolaj, almaecet (borecet, balzsamecet, fűszerecet, bármi hasonló jó hozzá).

Elkészítés: Aprítsd fel a csilipaprikát. Apróra vághatod egy éles szeletelőkéssel vagy teheted aprítóba/turmixgépbe is. Ha kemény cuccot akarsz gyártani, akkor magostól tedd bele a paprikát, csak a szárát vágd le. Ha enyhébbet (bár így is méregerős lesz), akkor vágd félbe az egyes paprikákat és próbáld meg kikapargatni a magjukat.

Az aprólékot keverd össze sok olívaolajjal, néhány löttyintés normális ecettel (az ételecetnek nevezett izét csak öblítőnek és vízkőoldásra használom, a számba nem jut belőle) és közepes mennyiségű sóval. Nem kell túlsózni, de ne feledd, hogy mindhárom plusz hozzávaló a tartósítást is szolgálja az íz-összhatás mellett. Hűtőben eláll egy darabig, de nem érdemes sokat készíteni, nehogy mégis rád romoljon. Az ereje miatt amúgy is csak keveset használsz el belőle egy-egy alkalommal.