Ha elkap a gépszíj és jön egy hülye ötlet, akkor addig nem nyugszom, amíg ki nem hozok belőle valamit. Ezt a cuccot még Zsoltinak készítettem el régebben, amikor egyszer rosszkedvűen jött haza melóból. Ilyenkor nem nagyon lehetett szólni hozzá, ezért megvártam, amíg beül a tévé elé, én meg bevettem magam a konyhába és ezzel a cuccal jöttem ki.

Próbáltam visszaemlékezni a receptre, amit akkoriban nem írtam le. Sikerült, de ezúttal is ugyanolyan „férfias” édesség lett belőle, mint korábban. Mindegy, én így szeretem.

Hozzávalók: Körte, víz, cukor, vörösbor, fahéjrúd, csillagánizs, vaníliafagyi, keserű csoki.

Elkészítés: Idegesítsd fel a szomszédokat Marilyn Manson zenéjével, azután válts inkább Nine Inch Nails-re. Ez biztosan jót tesz a te idegeidnek is.

Magozd ki a körtét, vágd szeletekre és a szeleteket dobd lobogó forró vízbe néhány másodpercre. Máris vedd ki, épp csak párolódjon meg. Itt jegyzem meg, hogy az Alexander körte keményebb, mint a Vilmos, amely éretten szinte „kenhető”, tehát tök alkalmatlan ehhez a kajához.

A karamellhez olvassz fel cukrot, de úgy, hogy közben belefőzöl némi darabokra tört fahéjat és csillagánizst is. Mielőtt teljesen kész, óvatosan önts bele egy kis vörösbort is. Ezzel nagyon vigyázz, mert ha hideg, akkor könnyen megdermeszti a karamellt, és akkor túl fogod sütni, mire újra megolvasztod. A másik dolog a mennyiség: elég csak egy keveset öntened a cuccba, mert a cél az, hogy sűrű, de még folyékony vörösboros-karamellás-fűszeres krémet kapjunk. A bor egy része elpárolog, a maradéknak viszont elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a szósz ne dermedjen meg, amikor kihűl.

Tálaláskor tedd egymás mellé a körteszeleteket, önts rájuk-melléjük a karamellszószból, tégy oda valamennyi vaníliafagyit és reszelj a tetejére keserű csokit, vagy egyszerűen csak dobj rá néhány darabot megtördelve. Az íze egyszerre gyümölcsös, édes, csokis, vaníliás, ánizsos, fahéjas, mi több, ha jól sikerül, kicsit kesernyés is lesz. Szóval nem egyszerű a végeredmény, de maga az elkészítés nem tart sokáig.