Akárcsak minden más alkotói területen, a konyhában is akkor érzem igazán elememben magam, ha szabadon asszociálhatok. Pár napja eljött néhány haver, és ilyenkor úgy szokott lenni, hogy akárkinél gyülekezünk, az érkezők mindegyike hoz valami tápot vagy innivalót.

Szóval eljöttek és hoztak ezt-azt, csipszet és sört, bort, meg a hülye Púpos egy adag laskagombát. Nem éppen bulikellék, de másnap rájöttem, hogy mennyire jól jött a cucc: a gombakrémlevest egy deci fehérborral lehet feldobni a legjobban.

Az előző esti buli tiszteltére egy Alvin és a mókusok (nem a gagyi kis csipszarok, hanem a magyar punkzenekar) lemezt dobtam be a lejátszóba és jól választottam. Az „Istenek szemével” jó értelemben kiveri nálam a biztosítékot.

Hozzávalók: nagyjából felaprított gomba, egy nagy kockára vágott krumpli, felkockázott vöröshagyma, egy deci fehérbor, só, rozmaring, fokhagyma. Napraforgómag levesbetétnek.

Elkészítés: Pirítsd meg a hagymát, dobd hozzá a feldarabolt gombát és krumplit, azután öntsd alá a bort. Párold egy kicsit lefedve, majd öntsd fel vízzel, hogy épp csak ellepje, így főzd meg a gombát. A végén fűszerezd meg (a gomba+rozmaring párosítás mindig nyerő) és dobj bele néhány félbe vagy negyedbe vágott gerezd fokhagymát. Ha hűlt egy kicsit, botmixerrel vagy turmixgépben daráld össze az egészet. Általában pirítatlanul szerzem be a napraforgómagot és olajon vagy zsíron megpirítom. Jól kiegészíti a fehérboros-rozmaringos gombát.

Megjegyzés: Ha annyi vizet öntöttél a cuccra, hogy épp csak ellepje a gombát, akkor elméletileg olyan sűrű tápot kapsz a végén, hogy az némileg több joggal nevezhető „krém”-levesnek, mint az éttermekben felszolgált híg löttyök. A krumpli azért kell bele, mert a keményítőtartalma sűrít a végeredményen.